A kemény, nyugodt embert mindig szeretik, és nagyra becsülik. Olyan
ő, mint egy árnyékadó fa a szomjas földön, vagy egy óvó szikla vihar
idején. Ki ne szeretne egy nyugodt szívet, egy szelíd, kiegyensúlyozott
életet? Mindegy, hogy esik az eső, vagy süt a nap, és mindegy milyen
változások jönnek, azoknak, akik birtokolják ezeket az áldásokat,
mert ők mindig szelídek és nyugodtak. A jellem eme maradéktalan
nyugalma, amelyet szelídségnek nevezünk, a kultúra utolsó leckéje.
Ez az élet virága, a lélek gyümölcse. Olyan értékes, mint a bölcsesség
– kívánatosabb, mint a tiszta arany. A puszta pénz keresés, mennyire
jelentéktelennek látszik, ha a nyugodt élettel hasonlítjuk össze! Az
élettel, amely az igazság óceánjában lakozik, a hullámok alatt, túl
azon, ahová a viharok elérnek, az Örök Nyugalomban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése